Legalább

500 Ft

6 készleten

Az íróházaspár közös kötete rendhagyó önéletrajz, kalandozás a lélek tájain. Erről tanúskodik az is, hogy számos írásuk „négykezes”, ami egyszerre jelzi a szellemi és lelki azonosságot, de éppúgy a különbözőségeket is, amely alapja mindenfajta összetartozásnak.
A kötet legtöbb darabja belső monológ életről, halálról, szerelemről, hivatásról, családról, tisztességről, tehát az élet legfontosabb dolgairól, a létezés alapjairól, vagy éppen párbeszéd, az együttes gondolkozás ritmusára épített páros játék. Nem csak a gondolatok, az írások is összefonódnak a kötetben, s a címek szimbolikus ereje fogja egységbe a kompozíciót, így érkezünk el a Horgas Béla írta Alagúttól Levendel Júlia Örülök, Örülj! című meditációjáig: a kereséstől a megtalálásig, miközben részt veszünk egy szeretetlakomán (Agapé), egy társasjátékban (Erdő, folyó, láda, ház), társalkodásokban (Töredékes válaszok; Szét és össze;Társalkodások; Egyenesben). A két, nemében, származásában, neveltetésében különböző ember érzésvilágának egységét és különbözőségét mi sem fejezi ki jobban, mint a mitológiához való viszonyuk: így szinte jelképesnek is felfogható a választás: Odüsszeusz, illetve Philemon és Baucis történetének megidézése (A leleményes; Philemon és Baucis). A kötet azonban nemcsak szellemileg, gondolatilag, hanem műfajilag is kevert. Néhol erősen publicisztikus (pl. Semmit sem bántam meg), néhol novellisztikus (pl. A ködevő; Viszonylag rövid pórázon; Erősen, mint akkor; Papírkígyó). Levendel Júlia írásai líraibbak, érzelmesebbek, Horgas Béla tárgyszerűbb, elbeszélő-leíró hangon szólal meg, ugyanakkor tágabb asszociációs világot idéz.
A szerzőpáros munkáit külön-külön ismerő olvasók e kötettel képet kapnak Horgas Béla és Levendel Júlia közös műhelyéről, s talán arról a titokról is: miképp lehet úgy együtt élni, hogy közben mindvégig megőrizzük önmagunkat, mindig odafigyeljünk a másikra, s a többi emberre.

(Legeza Ilona könyvismertetője)