Összegyűjtött versek 2. (1984–2003) [e-könyv]

Ingyenes

A KONOK KÖVETŐ

Csak könnyedén, szólok, és könnyűségem a cet hátán megálló
üveggolyóban arcára ismer, bakancsa ólom.
Jöjjön most ide az a sirály, az a konok követő
(Athén felé menet láttam, kísérte a hajót,
a légáramlatok emberszemmel láthatatlan útjain vígan
vitorlázott, fölényes szépségben figyelt) –
jöjjön és szorítson csőrébe egy zöld zabszálat
s tovább.
Talán a röptünk nem húz már soha tündérvonalat
és angyali tökélytől is fokhagymás ez az orr,
talán… Könnyedén! Ahogy a sirály. S a kikötőbe ne.
Különben csend van, magjáig látni.
Fényes és sima, kicsi, névtelen hangok alszanak lenn és fönn.
Egy démon jön erre, egy deszkaház keréken, kés vicsorog,
bohócok még, boltosok és tolvajok, kikalapált szörnyek,
az egész spirális menet piros lábasokkal, rongyos cihákkal árad,
a víz s az ég metszésvonala vezet, mint amikor átkulcsol szerelmem
és szabaddá ölel; gyere, sirály, jön, nézi a hajót
– látom a hajót, türkiz utat hasít; „emelni lábat”;
csak könnyedén; akárhová még; tili-ó, tili-ű, ólombakancs.

PDF letöltése | Acrobat Reader